Életrajz

 

Újságcikkek

 

CD-k és zenehallgatás

 

Nat Nichols Gospel munkák 

 

Kovács Panni és Nat Nichols munkái

 

 

Hangversenynaptár

 

Főoldal

 

 

Megelőző idők

Az Úr Jézus az Ő visszajövetelére való tekintettel úgy mondta, hogy az azt megelőző idők olyanok lesznek, mint Noé idejében: „... amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is: ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután főtt az özönvíz, és elpusztított minden­kit. ... Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik”   ( Lk 17,26-27.30).

Nóé és bárkájának kora négy lénye­ges dologra emlékeztet minket:

1. Korunk morális hanyatlására, mivel a mi időnk e téren megegyezik az özönvíz előttivel. Milyen fokú aberrált­ság, milyen szintű gúnyolódás, erkölcsi hanyatlás és határtalan egoizmus van ma szinte mindenütt jelen?! Az ember (és ez a kormányok legmagasabb szint­jéig megtalálható) nem is hagyja már magát Isten Lelke által figyelmeztetni, hanem egyre jobban elhatárolódik a Mindenhatótól. A vallások kevere­désével, a keresztény egyházaknak a bibliátlan meggyőződéssel folytatott párbeszédével és annak tolerálásával megtagadja az igaz és élő Istent. Az ember már mindenre nyitottá vált, csak az igazságra nem nyitott többé, ami Krisztusban állíttatott elénk a legteljesebben. Egyre több pogány vonásnak szorítanak helyet az egyházon belül is. Az ezotéria és az okkultizmus egészen a sátánizmusig egyre zabolátlanabb és népszerűbb lesz. Szaporodnak az em­beráldozatokról szóló hírek is. A mé­diának köszönhetően a legaberráltabb szörnyűségeknek is szabad bejárásuk lehet nappalinkba. A statisztikák szerint évente 55 millió magzatot pusztítanak el. Ez éppen annyi egy évben, mint ahány ember a Második Világháború során életét vesztette. Minden harmadik házasság végződik válással. Svédországban a gyermekek 53 %-a nem házasságból származik. A homoszexualitáshoz az emberek már régen hozzászoktak. Most éppen azon vannak, hogy a pedofília tabuját is le­bontsák. A tudomány morális korlátai is a minimálisra csökkentek, és az ember ennek megfelelően genetikai játékszerré vált. Olyan mértékben orientálódik az ember az evilági felé. hogy az élet Teremtőjét és Megőrzőjét teljes mértékben kizárja a társada­lomból. Az Úr látta annak idején is, „hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz” (1Móz 6,5). Vajon az O mindent átlátó és mindenen áthatoló szemei mindezeket ma másként látják? Ezt mondja a Példabeszédek 14,34: „Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nem­zeteknek.”

2. Arra, hogy az ember nem fejlődött jobbá. Bizonyos körökben abból indulnak ki, hogy az ember jobb irányba fejlődött. Pedig a valóság mást mutat. Sokkal inkább a szellemi hanyatlás útján vagyunk, ami a bűnt illeti, semmivel sem tudunk jobbat felmutatni, mint elődeink. Való igaz, hogy technikailag, materiális, tudományos és ismereti szinten továbbfejődtünk, ám az ember szíve még mindig ugyan­olyan. Az ember ma pontosan olyan borzalmakra képes - és gyakorolja is ezeket - mint az özönvíz előtti kor embere. Ma már „nyugodtan” beszél­hetünk „a gonoszság kiszámíthatatlan­ságának növekedéséről”.

Talán ezért mondta az Úr röviddel az özönvíz után, amit csupán nyolc ember élhetett túl: „...gonosz az ember szívének szán­déka ifjúságától fogva” (1 Móz 8,21). Ezt azután jelentette ki az Úr, miután Noé elhagyta a bárkát az övéivel, és oltárt épített az Úrnak, majd azon égő áldozatot mutatott be (18-20). Az Úr tudta, hogy Noé és leszármazottai sem lesznek mások, mint az özönvíz előtti generációk emberei; csupán az áldozat őrizhette meg őket attól, hogy ne pusz­tuljanak el újra. De ez az áldozat már előképe volt Jézus Krisztus mindent átfogó kereszt általi halálának, áldoza­tának. Mert csakis Őáltala menekülhe­tünk meg az eljövendő ítélet alól!

 

3. Arra, hogy van a megváltás­nak egy „bárkája”. Az özönvíz nem következett be előzetes figyelmeztetés nélkül. Isten nem hagyta egyszerűen sorsukra az embereket. Már jóval előtte Noé mint „az igazság hirdetője” (2Pt 2,5) lépett fel, és hívta fel a figyelmet Istenre és az Ő Igéjére. És Noé minden­ki számára láthatóan, nyíltan, sok éven át építette fiaival a bárkát. Egészen bizonyos, hogy több ember számára is lett volna benne hely, amennyiben hagyták volna magukat megmenteni. De mint ahogy az ma is van, annak idején sem hittek a hirdetett szónak, míg e1 nem jött az özönvíz.

Amint akkor is Isten csak egy bár­kát építtetett, amin csak egy ajtó és egy ablak volt, amely felfelé nézett, úgy ma is csak egyetlen lehetősége létezik a megmenekülésnek: Jézus Krisztuson keresztül. Ő mondta: „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és ki­jár, és legelőre talál”  (Jn 10,9). Jézus Krisztus az egyetlen ajtó, amely a meg­váltásra nyílik, és Ő az egyetlen ablak is, a reménység felfelé tekintő ablaka. Amint annak idején minden hitetlen elpusztult az áradatban, hasonlókép­pen Isten eljövendő ítélete előtt sem fognak tudni megállni azok, akik az igazság elfogadásától vonakodnak. Jézusnál mindenki számára van hely. aki Őhozzá akar menni: Isten országa mindenki előtt nyitva áll - de az az út, amely oda vezet, az egyedül Ő maga  (Jn 14,6).

 

4. Arra, hogy léteznek utolsó idők, és hogy az Úr visszajön. Akkoriban, Noé napjaiban is volt egy amolyan „végidő”, ami beteljesült. Volt egy bárka, amely azokat tartotta fenn és vitte át egy „új” világba, akik előtte abban elrejtőztek.

Most, a mi korunkban is van egy végidő, amely szintén előre jelezte­tett. Jézus visszajön, hogy elvigye magával a mennybe és egy új világ­ba helyezze azokat, akik hisznek és Őbenne keresnek elrejtettséget. Min­den amellett szól, hogy ma a végidők végét éljük.

Isten a történelmi özönvízen keresztül kívánja felhívni a figyelmünket arra, hogy Jézus vis­szajövetele az ajtónk előtt áll, és hogy a mi nemzedékünk mennyire hasonlít Noé nemzedékéhez? Péter apostol írja ezzel kapcsolatban: „Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegye­seket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára”  (2Pt 2,9).

Figyelembe vesszük-e még és he­lyesen értelmezzük-e az idők jeleit? Kihasználja-e az ember időben a Jézus Krisztusban rejlő megváltás még nyitott ajtaját? Avagy tudatlanul, tájékozatlanul botlik a minden bizonnyal elkövetkező katasztrófába?  N.L

 

 

 

 

Éjféli Kiáltás – 2004. július

 

Elérhetőség: e-mail: nathanaelnichols@yahoo.com

TEL/FAX/MSM: +36-20/364-02-31

Küldjön üzenetet Facebook-on!